A tudat szintjei: a burkolatok vagy khosák tana
A jóga (szankszrit jelentése: iga, igázás) olyan komplex folyamat, amelyben az ember a teste és az elméje szabályozásával törekszik arra, hogy megismerje saját eredeti önvalóját.
Ebben az összetett, testi, mentális és a transzcendentális folyamatban megtanul különbséget tenni a múlandó anyagi világ és a transzcendentális örök lélek között, vagyis az önmegvalósítás folyamatát gyakorolja. Ebben a gyakorló segítségére a jóga ősi szent iratai és a jóga tradicionális irányzatai lehetnek.
A jóga tradicionális irányzatainak célja, hogy az embert felemelje arra a tudatsíkra, ahol megértheti saját lelki természetét és Istennel való kapcsolatát:
1.) a karma-yoga, vagyis az önzetlen cselekedetek jógája,
2.) a jñāna-yoga (gjána jóga), vagyis a transzcendentális tudás szerzés folyamata,
3.) Patañjali nyolcfokú aṣṭāṅga-yoga (rāja-yoga) rendszere,
4.) a bhakti-yoga, vagyis a szunnyadó istenszeretet felébresztésének és Isten szolgálatának jógája.
A jóga pszichológia központi elmélete szerint, több különböző létezési szint van és mindegyik képes megfigyelni és ellenőrizni az alatta levőt. A jóga és a meditáció célja a tudatszintek szisztematikus felfedezése, fejlesztése és a velük való kísérletezés.
A koshák védikus koncepciója szerint öt fő szint jelenik meg a jóga ismereteiben, melyeket "burkoknak", vagy kosháknak neveznek, mivel minden egyes fejlettebb szint az előzőn belül található. Minden burok beborítja és elhomályosítja a szubtilisabb, vagyis finomabb tudatszintet, amit magában foglal. Ez az öt szint vagy burok átíveli az emberi természet teljes spektrumát.
A koshák a következők:
1) A gyönyörtest (ánandamajakosha), a tiszta létérzet üdvözültség-tudata.
2) A kettősségtudat (vidnyánamajakosha), amely elválasztja és megkülönbözteti az átmant és a brahmant és ezzel az átmanból jīvātman-t formál.
3) Az értelemtest (manómajakosha), amely a tudatműködési és pszichológiai funkciókat hordozza.
4) A lélegzettest (pránamajakosha), az elemi életenergiák burka.
5) Tápláléktest (annamajakosha), amely megfelel a durva fizikai testnek. Ez a halállal elpusztul, és az újraszületéskor újraképződik.
Az anyagon túli, transzcendentális lelket (jīvātman), eredeti önvalónkat az anyagi test fedi be, mely két részből tevődik össze:
- Ezek közül az egyik a durvafizikai test, mely az anyagi energia öt őselemének –éter, levegő, tűz, víz és föld – kombinációjából áll, - ez az annamayakosha.
- A másik test pedig az intelligenciából, az elméből és a hamis egóból álló finomfizikai test, melyet pszichés vagy mentális testnek is neveznek. – ez a manomayakosha.
A durva anyagi test és annak mentális működései, valójában az Önvaló eszközei arra, hogy az élőlény érzékelje az őt körülvevő környezetet, valamint hogy valódi énjét felfedezze.
A durvafizikai testet öt őselem (pañca-mahābhūta) építi fel; az éter (ākāśa), a levegő (vāyu), a tűz (agni), a víz (jala) és a föld (bhūmi vagy pṛthvī). Az anyagi világ teremtésekor ezek az elemek ebben a sorrendben nyilvánulnak meg az étertől kezdve egészen a föld elemig; Az egymás után megnyilvánuló elemek egyre durvább minőségűek, és minden anyagi elem tartalmazza az őt megelőző elem tulajdonságait;
A finomfizikai test felelős az élőlény pszichikai megnyilvánulásaiért, ennek megfelelően egy belső érzékszervnek is felfoghatjuk, amelynek részei – ellentétben a külső érzékszervekkel– nemcsak a jelen, hanem a múlt és a jövő érzéktárgyait is képesek érzékelni; Vagyis a finomfizikai test nemcsak a jelenben érzékelt ingerek tapasztalatait képes feldolgozni, hanem visszaemlékezik a múlt eseményeire és előrevetíti a jövőben megtapasztalható tárgyakat és érzéseket.
A jóga elméletében hierarchia áll fenn a különböző szintek között, A szintek egyre magasabb fejlettségi tudatosságnak felelnek meg. A legalacsonyabb szinten létezik a fizikai test, a következőn az ember energetikai összetétele, az azt követő, pedig a mentális sík. Mivel a fenti három szint kölcsönös összeköttetésben van egymással, az energetikai állapot összessége változhat akár a mentális síkon, akár a fizikai síkot érő behatások eredményeképpen.
A tudati és fizikai energiák összekapcsolódásában keletkezik az a létezési sík, amit a jógában "prána buroknak" vagy "energiatestnek" neveznek. Ahol a tudati és fizikai energiák találkoznak, ott tükröződik a teljes energetikai állapot. "Ha valaki tanulmányozni szeretné a pránát, és annak mozgását önmagán belül, először is fel kell, hogy vegyen egy nyugodt, laza, stabil testhelyzetet. Az így megteremtett nyugodt helyzetben belső szubtilis érzetek is tudatossá válhatnak."
A jógában a fizikai és energia testeket külső eszközöknek tekintik, az elmét hagyományosan belső műszernek (Antah Karanah) nevezik. A elme fogalma az elme három funkcióját jelenti a jógában:
- Adatgyűjtés – MANASZ
- Személyesség élménye, szubjektivitás – AHAMKARA
- Döntési képesség, értelem – BUDDHI
Egymással együttműködő tevékenységük hozza létre azt, amit mi "normál éber tudatállapotként" ismerünk, együttesen megalkotva az "elmét", amelynek tudatában vagyunk.
A prána energia szintje feletti uralmat az elme gyakorolja. Az elme azonban folyamatosan váltakozó, így az energiaszint megélése utáni következő lépés, hogy hogyan lehet a mentális világot szabályozni? Az elme megismerésére, szabályozására irányulnak a meditációs különböző módszerek, amelyek lehetővé teszik az elfogulatlan megfigyelést anélkül, hogy a gondolatok magukkal sodornának. "Az elme a jógagyakorló szemében nemcsak akadály, amit le kell győzni a tudatosság eléréséhez, hanem egyben a híd is, melyen keresztül elérheti ezt a tudatosságot."
- Felh.irodalom: Szvámi Ráma, Dr. Szvámi Adzsaja, Dr. Rudolph Ballentein: Jóga és pszichoterápia. A tudat evolúciója. Danvantara Kiadó